?Hogy ím az elso könyvemet úgy széjjel kapdosták, mintha nádmézzel készült vóna, noha egyugyu dógok is tanálkoztak benne, mégis tisztösségöt szörzött néköm. Mondok a zokosabb dógokrúl is összve eszkábálok valami könyvet, a kibul tanulhat az magyar, mert sok tsudálatos és álmélkodásra méltó tapasztalatot szöröztem én az nagy nemzeti kiállításon és én nem Bolond Istókként kukkantottam mög az kiállítást, hanem tövirül högyire, ahogyan biró urnak illik és akárhányszor élet veszödelömbe is forogtam, mert etzör a kötélen is föleresztöttek, etzör az pokolba is lyártam, amit sohse hittem vóna, hogy eleventen mög fordulhatok ,benne ámbátor 50 ven krajtzáromba került mög az tzigányér is füzettem. Én bizony végig ünnepöltem a zegész nemzeti ünnepöt, noha fél esztendejig tartott, és láttam a kirájt is, kirájnét is és sok nagyméltóságu urakat mög az haza koszorus költojét Jókai Mórt, noha épp akkor nem vót rajta, mög mindönkit, Pósa Lajost is és vótam az rátz feredobe is, hogy a zisten süjjessze el, mert el lopták benne az gatyámat. Mejhöz hasolló lyókat kivánok. Göre Gábor biró úr.?