Békében és szótlanul él egymás mellett a kút és a tölgyfa. A kút inni ad az állatoknak és a vándoroknak, a tölgyfa árnyékában pedig mindnyájan megpihenhetnek. De egy napon a kút vize apadni kezd, ami a mező lakóit és a tölgyfát is veszélybe sodorja: a kút és a tölgyfa így beszélgetni kezd, hogy együtt megtalálják a megoldást. Boldizsár Ildikó meséje a belső erőforrások megtalálásáról szól. A költői szépségű történetet Rofusz Kinga rajzai teszik teljessé.