„Gyo¨nyo¨ru?en megi´rt e´s elgondolkodtato´ to¨rte´net.” – Anne L. Green Lehetett volna... mindenem Mara Winkler doktorno? e´s dr. Dobos Konra´d to¨rte´nete folytato´dik. Az elso? re´szben megismert szereplo?k e´lete tova´bb bonyolo´dik. „Ha a sors u´gy rendelkezett, hogy ke´t ember le´te o¨ssze kell hogy kapcsolo´djon, akkor hia´ba ku¨zdesz ellene. Nincs az az ero?, amely eltaszi´tana´ o?ket egyma´sto´l” – hangzik el a rege´nyben Pataki Do´ra pszicholo´gusto´l, aki Mara bara´tno?je, unokatestve´re, a´m legfo?ke´ppen ta´masza a tragikus e´s sokszor emberpro´ba´lo´ helyzetekben. Az elso? re´szben elindi´tott sza´lak me´g inka´bb o¨sszekusza´lo´dnak, e´s kibogoza´suk ko¨zben elkeru¨lhetetlen, hogy Mara e´s Konra´d u´jra tala´lkozzon. De vajon jo´kor jo¨n el ez a pillanat? Elegendo?-e, ha me´lyen legbelu¨l e´rezzu¨k, hogy szeretu¨nk valakit? Mi minden ira´nyi´that bennu¨nket bizonyos do¨nte´sek fele´? Mara e´s Konra´d csupa nagybetu?s ke´rde´ssel tala´lja szemben maga´t. Papp Csilla va´rva va´rt rege´nye´bo?l megtudjuk ve´gre, hogy az ido?, vagy ba´rmi ma´s begyo´gyi´tja- e Konra´d szi´ve´n azt a ta´tongo´ sebet, melyet Mara a´rula´sa ejtett, e´s hogy Mara mike´nt ku¨zd meg a saja´t korla´taival. Mi´g Mara o¨nmaga´val vi´vo´dik, Konra´d egy va´ratlan e´s elke´peszto? utaza´s sora´n ege´szen u´j kihi´va´sok ele´ ne´z. Ke´t szi´v olykor egyszerre dobban akkor is, ha ta´vol keru¨lnek egyma´sto´l. Ez a to¨rte´net bebizonyi´tja neku¨nk, hogy ez lehetse´ges, e´s azt is megmutatja, hogy hogyan. Az utolso´ percig e´s me´g azon is tu´l izgulhatunk, vajon Mara´nak e´s Konra´dnak csak lehetett volna, vagy meg is lett mindene...