Carlos Ruiz Zafón (1964–2020) napjaink nemzetközi irodalmának egyik legelismertebb szerzője, és Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre fordították le. 1993-ban ifjúsági regénnyel mutatkozik be (A köd hercege), 1998-ban jelenik meg a Marina, 2001-ben pedig A szél árnyéka, mely az Elfeledett Könyvek Temetője első regénye. A sorozat – mely öt világrészen is a kortárs irodalom szenzációjává vált – további részei az Angyali játszma, A mennyország fogságában és a Lelkek labirintusa, melyek tetszőleges sorrendben olvashatók. A The New York Times így ír a fájóan rövid életű szerzőről: „García Márquez, Umberto Eco és Jorge Luis Borges találkozása egy újszerű és elsöprő stílusban.” „Ki merjük jelenteni, hogy Zafón Barcelona Dickense, ma ő az elbeszélés művészetének legtehetségesebb írója” – mondja róla a Corriere della Sera. Havonta világszerte hétmillió felhasználó oszt meg idézetet a szerző valamelyik könyvéből. Zafón egyike a #libro hashtaggel leggyakrabban társított szerzőknek. A Marina az író legnehezebben kategorizálható és a legszemélyesebb regénye. Fantáziájának ezúttal semmi sem szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt.