"Egy fiatal nő boldogságra találását meséli el a regény. Vajon valóban kitalált történet ez? A részletes párbeszédek, az apróságokra is figyelő jelenetek azt sugallják, hogy nem az. A mű terjedelme fárasztó lehetne, ha az olvasót nem lendítené mindig tovább ez a sejtés, ha nem keltené fel a kíváncsiságát: vajon hol jövök rá, hogy a történet valós? Az író speciális környezetbe viszi olvasóit: Magyarországon tanuló fiatal afgán férfiak és magyar lányok ismeretségét, barátságát, kapcsolatait mutatja be. Ha a célközönség az egzotikus párkapcsolatot kereső fiatalok tábora, akkor tankönyvnek is felfoghatjuk. A történetben végigkísérhetjük néhány lány (asszony) csalódását: hiába a szerelem, az odaadás, az alkalmazkodó készség – a két kultúra különbözősége, a szokásrendek eltérései szinte feloldhatatlan ellentéteket szülnek a párkapcsolatokban. A főhős, Auróra is beleszeret egy perzsa férfiba. Próbálja megérteni, elfogadni, magáévá tenni a neki igen furcsa szokásokat, viselkedést. A magának való lányt megtéveszti, hogy egyszerre sok barátja, barátnője lesz, bulikba járnak. Mire rájön, hogy ez a szerelem nem az a megbízható érzelem, amire vágyik, sőt, mire kiábrándul a férfiból, aki nem álmai hercege, már állapotos. A sors mégis meghozza neki az igazi társat, aki a gyermekkel együtt is elfogadja, akiben bízhat és akire támaszkodhat. Az arab elvárások még utánanyúlnak: félteni kell a szabadságát, megszületendő gyermekét, de már nincs egyedül, új családra talál. Ennyi a történet – tényleg ennyi? A mellékszereplők is gondosan kimunkált alakok. Nekik is önálló történetük van, és a szerző mesterien végigviszi, lezárja valamennyit." – Nemere István