1918 ősze. A tizenhárom éves Pia Lange – egy német bevándorló család gyermeke – minél messzebbre vágyódik Philadelphia külvárosából, a túlzsúfoltság és a bevándorlóellenesség elől, ami miatt apja kénytelen volt bevonulni az amerikai hadseregbe. Ám amikor a város a háború végét ünnepli, súlyos és közvetlen veszély sújt le: kitör a spanyolnátha. Gyászszalagok és karanténjelzések tűnnek fel az ajtókon, a járvány áldozatai holtan rogynak össze az utcán, rettegő túlélők fehér maszkkal igyekeznek távol tartani a betegséget. Amikor elfogy az ennivaló kicsiny albérletükben, amit otthonának nevez, Piának nem marad választási lehetősége: csecsemő öccseit hátrahagyva nekivág a karantén alá vont városnak, hogy élelmet szerezzen. A megkeseredett Bernice Groves – akit emészt a gyász, mióta kicsi gyermekét elvitte a spanyolnátha – meglátja, amint Pia elhagyja az otthonát, és rájön, hogy a lány a testvéreit magukra hagyta. Ekkor megdöbbentő, egész életét megváltoztató döntést hoz. Sötét küldetése lesz családok szétszakítása, amikor azok épp a legsebezhetőbbek, és mindezt azért, hogy a város árváit és a bevándorló családok gyermekeit (a saját elképzelése szerinti) „igaz amerikaiakká” formálja. Pia, miután összeesett az utcán, napokkal később egy ideiglenes kórházban ébred, és mindenáron haza akar menni. Ehelyett – hosszú és küzdelmes útjának első állomásaként – a St. Vincent árvaházba kerül. Az elkövetkező hónapokban, években Bernice a hazugságaival bármi áron elkendőzi az igazságot, így Piának szembe kell néznie saját szégyenével és félelmeivel, mindent kockára kell tennie, hogy végül győzedelmeskedjen az igazság – és a szerelem. A St. Vincent árvái erőteljes, megrázó és felemelő történet szerelemről, állhatatosságról, és arról, meddig vagyunk képesek elmenni, hogy megvédjük azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van ránk.